Tömegkommunikáció

A közvetlen emberi kommunikációnál a résztvevők közötti kapcsolat kétirányú, akció - reakció típusú. A tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, televízió), azonban egyirányú csatornán közvetítik az információt. A címzett közvetlenül nem válaszolhat a feladónak, gondolatait más úton - telefon, levél, valamilyen internet általi kapcsolat - juttathatja el a szerkesztőknek.

Tömegkommunikációról csak akkor beszélhetünk, ha a médiaszöveget (bármilyen médiatermék) nagyipari módszerekkel állítják elő. A médiaszöveg elsősorban fogyasztásra szánt termék, a modern árucikk egy sajátos formája. A tévéműsorokat, filmeket, újságokat, webhelyeket termékként, vagy szolgáltatásként forgalmazzák, a piaci kereslet-kínálat dinamikája szerint. A modern tömegkommunikációs intézmények érdekeltek a médiaszövegek kereskedelmében és az irántuk való kereslet ösztönzésében.

A tömegkommunikáció résztvevője tájékozódik a "címzettről". A gyártók nagy összegeket fordítanak az információ és annak hordozója előállítására és közlésére, ezért is fontos számukra, hogy ki, hol, mikor, miért, miféle hatással fogyasztja az általuk terjesztett médiaszöveget.
Pl. tudni akarják, hogy mikor, mennyit nézünk televíziót, milyen műsorokat szeretünk, vagy nem szeretünk és miért. Ezt intézményesen mérik is.
A közvélemény-kutatás egyik legfontosabb tényezője, hogy milyen elv szerint választják ki azt a pár száz, néhány ezer fős mintát, amelynek válaszai alapján, amelynek válaszai alapján, a teljes lakosság fogyasztási szokásait megbecsülik.

Az emberek életmódját, fogyasztási szokásait, viselkedését meghatározza: életkora, iskolázottsága és nemi hovatartozása. Ezeket az ismérveket minden kérdőíven, riportban, interjúban, feltüntetik, lejegyzik.

Mindenre azonban a felmérés sem adhat választ. A médiaszöveg gyakran kulturális termék is, összetett hatást gyakorol a fogyasztóra, akár történelmi események mozgatórugója is lehet, pl. Nagy Imre 1956. november 4-i beszéde.
A közönség sem egynemű, hallgatók, nézők, olvasók csoportjaiból tevődik össze. Gyakran, pl. a célzott közönség által bizonyos csatornák is meghatározzák önmagukat, mint a különböző hírcsatornák esetén is.

Kommunikáció, kép, mozgókép

Kommunikáció: információk áramlása, melynek során kapcsolat jön létre a feladó és a címzett között.

(Shanon - Weawer-féle modell)

A kommunikáció Jacobson-féle modellje: például egy beszélgetés során a "feladó" gondolatait jelekké alakítja át - kódol -, a "címzett" a közös nyelv ismeretében megérti, vagyis dekódolja az üzenetet, majd válaszreakciót ad rá. Ezáltal ő lesz a feladó. Itt a hangtovábbítás eszköze (csatornája) a levegő, a körülmények, a beszélgetés zavaró tényezője pedig lehet akár a forgalom zaja is.

A folyamat a közvetlen emberi kommunikáció során valósul meg teljesen. Ennek három összetevője:

1. verbális (szóbeli) kommunnikáció - beszéd
2. vokális kommunikáció - a hangerő, a beszéd dinamikája, a hanglejtés
3. nem verbális kommunikáció (metakommunikáció) - mimika, tekintet, gesztikuláció, testtartás, térközszabályozás, külső megjelenés

A kommunikáció megvalósulhat valamilyen közvetítő eszköz segítségével, ilyenkor közvetett kommunikációról, vagy más szóval mediatizált kommunikációról van szó. Közvetett kommunikáció pl., a tömegkommunikáció egyirányú folyamat. Itt a feladó közleményeivel egyszerre sok címzettet szólít meg. Fajtáit a felhasznált csatornák (médiumok) alapján különböztetjük meg: nyomtatott (könyv, újság), vizuális (kép, szöveg nélküli plakát), auditív (rádió) és audiovizuális (film, telvízió, internet). A többesszámú "média" szót a közvetítő közeg egészére használjuk.

A kép

A kép a 20. században vált a kommunikáció egyik legemblematikusabb formájává. Korábban is az egyik leggyakoribb közlési mód volt, mivel a képeken megjelenő világ hasonlatos a körülöttünk látható világhoz. A látvány értelmezése (dekódolás) tanult folyamat. Ahhoz, hogy megértsük a felismert dolgok kapcsolatát a valósággal tudnunk kell, hogy a kép nem azonos az általa bemutatott dologgal. René Magritte képe, A képek árulása is erre utal! Felirata: Ez nem pipa.

Egy tárgy képét önkéntelenül azonosítjuk magával a tárggyal, illetve az ahhoz kapcsolódó tudati képpel. Ezt a gondolkodásmódot nevezzük mágikus szemléletnek. A filmeket, a televízióban látottakat gyakran azonosítjuk a valósággal, s csak ritán tudatosul, hogy nem hús-vér emberekkel érintkezünk.

Képsor

A képsorozat rögzíteni tudja a változást, átalakulást, ami a legfontosabb emberi tapasztalatok egyike. Az altamirai, vagy a lascaux-i barlang állatrajzai a legrégebbi képsorok, vagyis a képeket régtől fogva kerekíti történetté alkotójuk. A tér- és időérzékelés, a mozgás megragadása, az első mozgóképes kísérletek a fotgráfia és a filmkészítés technikájával együtt jelent meg.

Eadweard Muybridge mozgássorozat fotói:
Az első filmek egyike, Edison felvétele: