A mozgóképi elbeszélés

A történet

Történeteket évezredek óta mesélnek egymásnak az emberek. A mesék, mítoszok, antik eposzok és drámák a közösség számára fontos eseményeket történetekké formálva tették újraélhetővé. Nem csoda, hogy a mozgókép történetében már a kezdetekkor megjelent a történetek iránti igény. A mozgóképen azonban a történetmondást más ábrázolási törvények uralják, mint az írott szó, a nyelv közegében.

A "történet" lényege: csak akkor válik a befogadó számára történetté egy eseménysor, ha alkotója (elmondója, megírója, vagy rendezője) az eseményeket szorosan összefűzi, ha az események logikusan követik egymást, ha a történet kezdete és vége megmagyarázzák egymást, vagyis összefüggenek.

Elemi szinten minden film valamilyen változást, átalakulást mesél el. Cselekménye, történetsora részekre tagolható:

• Kiindulópont: valamilyen élethelyzet megváltozik, felborul a hősök szokásos életrendje.
• Felismerés
• Megoldáskeresés
• Megoldás: visszaáll a rend, új egyensúlyi állapot születik

Ezek a tagolások csak utólag felismerhetők a filmben! A film töredékes, kihagyásokkal halad előre. A néző szeme előtt nem a történet játszódik le, hanem a cselekmény! A film jeleneteit látjuk, ebből áll össze bennünk a történet. A történetet az összefűzött részletekből, a film cselekményéből utólag állítja össze a néző.

A cselekmény: az az eseménysor, ami a filmben megjelenik, amiből a film történetére következtetünk. Ezért lehet ugyanazt a történetet más-más cselekménnyel elmesélni, ezért van az, hogy sok történetet újra és újra feldolgoznak a filmvásznon. (A három testőr, King Kong, Drakula) A cselekmény segítségével válik a néző beavatottá, ismeri meg fokozatosan a film világát, szereplőit. A cselekmény gyakran több szálon fut, a párhuzamos eseménysorok fokozatosan épülnek össze.

Mivel a film alapvetően csak megmutatni tud - a nyelvvel szemben, ami megnevez, értelmez -, ezért a filmekben gyakran alkalmaznak narrációt, olykor feliratokat az értelmezéshez. A történetet elmesélő filmnek számos olyan eleme van, amely csak kiegészítője cselekményvilágának. Pl.: zenei aláfestés, narrátor, felirat, lassítások, gyorsítások.

Az elbeszélés

Az elbeszélés a legátfogóbb fogalma a filmes történetmesélésnek. Mindazok az információk, motívumok, amelyeket a film befogadása során megtudunk, kifejezőeszközök, ahogy a történetet elmesélik, ide tartoznak. Az, hogy egy film mennyire fordulatos attól függ, hogy alkotója hogyan adagolja ezeket az információkat.

Az elbeszélés menete
Az elbeszélés kezdete az expozíció. Itt ismerjük meg a szereplőket, az alapvető konfliktust, ami felborítja a megszokott rendet.
Ezt követi a bonyodalom és kibontakozás, amiben teljes gazdagságában feltárul a film világa, a szereplők küzdelmei.
A tetőponton válik nyílttá a konfliktus, ami aztán valamilyen megoldással végződik, a cselekmény lezárásával.
Fontos tudni azt is, hogy nem minden elbeszélés ilyen szabályos!

Képek Alfred Hitchcock, Psycho (1960) c. filmjéből