Kiválasztás
Minden képsor, film, televíziós műsor tagolt, szerkesztett. A rendező a kamera által felvett képsor tér-idő szerkezetét átalakítja. (Léteznek vágás nélküli felvételek is, ezek pl. a házi videók.)
Utalás
A kép alaptulajdonságából adódóan nem kell mindent elmondania, leírnia a rendezőnek, elég egy-egy képkocka egy élmény felidézéséhez, vagy egy részlet az egész megértéséhez. Egy részletből is tudjuk, mi fog történni, pl. ha egy pisztoly megjelenik a filmvásznon, biztosak lehetünk abban, hogy el is fog sülni.
Beállítás (snitt): alapvető szerkezeti egység, egy-egy vágás által határolt részlet. Itt még folyamatos a kamera által rögzített képek tér-idő egysége.
Jelenet: a tagolás egy nagyobb egysége, több beállításból áll. A cselekmény egy fontos részét tudhatjuk meg belőle.
A kiemelés eszközei
Közelkép (premier plán): a kiemelés jellegzetes mozgóképi eszköze, segít azonosulni a szereplővel, vagy segít átvenni az ő nézőpontját. Figyelemfelkeltő szerepe van.
Megvilágítás, színkezelés: a fények és színek tudatos alkalmazásával szintén kiemelhetők az alkotó számára fontos részletek, motívumok.
Ismétlés: a kiemelés legtöbbször és legrégebben alkalmazott eszköze, ismétléssel minden művészi ábrázolás él, a film is használja a kezdetektől (pl. a Lumiére fivérek is). Sokszor a cselekmény kereteit valamilyen motívum ismételt felbukkanása teszi érthetővé.
Hossz és tempó: a kameramozgás ritmusa, egy-egy beállítás hossza, változásának ütme jelzi, hogy mit tart az alkotó lényegesnek, vagy kevésbé lényegesnek filmjében. Szélsőséges példái találhatók a reklámokban (leggyorsabb váltások) és a szappanoperákban (alig váltakoztatják a tempót).
Különböző időben, térben játszódó jelenetek egymás mellett; sűrítik a cselekményt, mondanivalót. Már évszázadokkal a film előtt alkalmazták.
A vágással rokon fogalom, de míg a vágás a folyamat technikai részére vonatkozik, addig a montázs a film összeállítása nyomán születő hatásokra utal. A filmben a montázzsal emelhetők ki az eseménysorból a legfontosabb részletek, ugyanakkor tömöríti a cselekményt is.
A montázs felel a mozgóképen megjelenített tér bemutatásáért. Segítségével rendezi az alkotó a film térviszonyait.
Montázzsal alakított filmidő
A montázs az események időviszonyáról is tájékoztat. A filmkép önmagában jelen idejű, épp ezért nehéz pl. múltbeli eseményeket láttatnia.
Azt a megoldást, amikor a cselekmény egy filmben korábbi időre vált flashbacknek (visszapillantásnak nevezzük). Pl.: ha a kép lassan elsötétül, majd kivilágosodik, azt jelenti, egy nagyobb időegység kimaradt, vagy ha a szereplő lehunyja a szemét, olyankor emlékképek következnek. Két - időben egyszerre játszódó - eseménysort párhuzamosan mutatnak a nézőnek. Ilyenkor az elbeszélő váltogatva mutatja a különböző térben zajló eseményeket. Ez a párhuzamos montázs. Az egyre rövidülő beállítások feszültségkeltő szerepet játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése